Bestiárium › Viharhívó Behemoth

A Viharhívó Behemoth kevésbé egy teremtmény, és inkább egy vándorló természeti erő, amelyről a sivatagi nomádok és a karavánvezetők halkan beszélnek. A dűnék fölé magasodva, mint egy mozgó szikla, hatalmas testét széles, szél faragta szarvak koronázzák, amelyek halkan zümmögni látszanak, amikor viharok közelednek. Jelenléte ritka - de soha nem észrevehető.

Ahol a Viharhívó Behemoth jár, az ég követi.

Azok az utazók, akik messziről megpillantották, gyakran számolnak be arról, hogy érkezése előtt pillanatokkal furcsa csend telepszik a sivatagra. A levegő megnehezül, a szél eláll, majd - mintha egy néma parancsra válaszolna - a felhők gyülekezni kezdenek. Villámok száguldanak fel a Viharhívó Behemoth szarvain, átívelve a fején, miközben az egyenletesen halad előre, teljesen közömbösen a körülötte lévő világgal szemben.

És akkor jön az eső.

Egy olyan földön, ahol a víz értékesebb, mint az arany, a Viharhívó Behemoth-t tisztelik és rettegnek egyaránt. Egész törzsek követik mozgását távolról, abban a reményben, hogy hasznot húznak a rövid, de életet adó viharokból, amelyeket hoz. Ám túl közel kerülni veszélyes kockázat. Az általa idézett viharok vadak és kiszámíthatatlanok, képesek pillanatok alatt a nyugodt dűnéket heves özönvízszerű özönvízzé változtatni.

Érdekes módon maga a Viharhívó Behemoth nem iszik vagy nem táplálkozik semmilyen hagyományos értelemben (legalábbis ahogy az megfigyelhető). Egyes tudósok úgy vélik, hogy az általa keltett viharok a benne felgyülemlő nyomás enyhítésére szolgálnak. Mások azt állítják, hogy a sivatag ősi őre, amely egy olyan kényes egyensúlyt tart fenn, amelyet a halandók alig tudnak felfogni.

Hatalmas ereje ellenére a teremtmény nem agresszív. Ritkán ismer el más lényeket, hacsak nem provokálják, és még akkor is inkább környezeti, mint közvetlen reakciókat mutat – tomboló szél, vakító eső és fülsiketítő mennydörgés teszi a túlélést az igazi kihívássá.

Egy Viharhívó Behemoth szemtanúja lenni annyit tesz, mint látni magát a sivatag életre kelését. Ez egy olyan pillanat, amit kevesen felejtenek el – és még kevesebben mernek kétszer is felkeresni.